2009. november 10., kedd
Az ősz
Sárga őszi lombot hajtogat a szellő
minden olyan kopár,minden olyan meddő,
mint az öreg ember,ki halálát várja,
elteltek az évek,már a végét járja.
Nem fütyöl a rigó a fenyőfa ágán,
nem dongnak a méhek rétek virágán,
nem kering a gólya a nádasok felett,
ami kedves,szép volt minden a múlté lett.
Valami az ember szívét szomorúvá teszi
a nyár szépségeit már hiába keresi,
hiába keresi szebbet úgy sem talál
hulló levelek közt nem dalol a madár.
Helyében az őszi szél száraz kórót zörget,
s száraz levelekkel hinti be a földet
fújja az út porát,fújja messzi tájra,
kövér esőcseppek hullanak nyomába.
1984 november
November
Vége van az ősznek minden kihalt,kopár
mindenfelé száraz,sárga a láthatár,
csak az öreg fenyő dacol még az ősszel
nem árt neki a fagy ,ő szüntelenül zöldell.
Élőlényt a mezőn nagyon ritkán látni,
csak egy kóbór kutyát egérre vadászni,
melyet a gazdája elzavart a háztól,
vagy kíváncsiságból elszökött magától.
Kering egy nagy,vén sas fent a felhők alatt
szépen,csendben halad,akár a gondolat
nem zavarja semmi,van néki elég hely,
nyomába megjelen az első hópehely.
mindenfelé száraz,sárga a láthatár,
csak az öreg fenyő dacol még az ősszel
nem árt neki a fagy ,ő szüntelenül zöldell.
Élőlényt a mezőn nagyon ritkán látni,
csak egy kóbór kutyát egérre vadászni,
melyet a gazdája elzavart a háztól,
vagy kíváncsiságból elszökött magától.
Kering egy nagy,vén sas fent a felhők alatt
szépen,csendben halad,akár a gondolat
nem zavarja semmi,van néki elég hely,
nyomába megjelen az első hópehely.
Október
Komor ,sötét felhőt kerget az őszi szél
ágáról aláhull a megsárgult levél,
mintha láthatatlan kezek szednék le az ágról,
pedig nem kell szedni,elválik magától.
Búcsúzik a legény,viszik katonának
vonat ablakából integet anyjának,
kofferját egy rúdon két barátja viszi,
szemeit egy kislány gyakran törölgeti.
Nyúlik az ökörnyál kint a szántőföldön,
vadludak búcsúját hallani az égen
varjak a toronyra ezresével szállnak,
mintha vége lenne most a nagyvilágnak.
ágáról aláhull a megsárgult levél,
mintha láthatatlan kezek szednék le az ágról,
pedig nem kell szedni,elválik magától.
Búcsúzik a legény,viszik katonának
vonat ablakából integet anyjának,
kofferját egy rúdon két barátja viszi,
szemeit egy kislány gyakran törölgeti.
Nyúlik az ökörnyál kint a szántőföldön,
vadludak búcsúját hallani az égen
varjak a toronyra ezresével szállnak,
mintha vége lenne most a nagyvilágnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)