Elhinté a természet láthatatlan magvát
zöldül a láthatár,meddig a szem ellát,
gyümölcsfák a kertben virágtól pompáznak,
illatos virágán méhek lakomáznak.
Békára vadászik,s tojást toj a gólya,
madarak ajkáról szépen szól a nóta,
lombok közt a kakukk mondja mondókáját,
vadgalamb az ágon szeretgeti párját.
De a paraszt ember keveset ad rája,
alig virrad,s máris pendül a kapája,
parasztember sorsa nehéz volt ám mindig,
nehéz munkájával keresi kenyerit.
2009. május 6., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)