Október

Komor ,sötét felhőt kerget az őszi szél
ágáról aláhull a megsárgult levél,
mintha láthatatlan kezek szednék le az ágról,
pedig nem kell szedni,elválik magától.

Búcsúzik a legény,viszik katonának
vonat ablakából integet anyjának,
kofferját egy rúdon két barátja viszi,
szemeit egy kislány gyakran törölgeti.

Nyúlik az ökörnyál kint a szántőföldön,
vadludak búcsúját hallani az égen
varjak a toronyra ezresével szállnak,
mintha vége lenne most a nagyvilágnak.