2011. február 9., szerda

Február

Gyertyaszentelőkor hó esik a földre
nyirkos barlangjából előjön a medve,
soh se lesz már tavasz gondolja magába
visszacammog,s fekszik másik oldalára.

Körtefán a verebek didergnek,fáznak,
lakodalmas háznál vígan muzsikálnak
gyermekek a szánkót kihúzzák a hegyre,
s lecsúsznak a hóval összekeveredve.

Ki ki süt a nap is,de nincs még melege
jégcsapokat olvaszt házak ereszére,
olyan a fénye,mint ki szitán néz átol
soh se búsuljatok helyrejön magától.

írta Bíró Károly
1968 február 8

2010. január 4., hétfő

Január

Újesztendő napján megkondul a harang
istenimádásra hív ez ismerős hang
sír a patyolat hó csizmák talpa alatt
kendős asszonysereg templom felé halad.

Három bölcsek napján Jézuskát csókolnak
szenteltvíz tartóba fényes pénzek hullnak,
kezdődik a farsang ifjak örömére
piros arcú lányok mennek esküvőre.

Bent a meleg házban öreg nénik fonnak,
gyermekek a jégen vígan hancúroznak,
kövér disznó visít,megszúrják a nyakát
vastag szalonnáját a füstre akasszák.

1968. Bíró Károly

December

Apró házacskákat sűrű köd borítja
nem bír a fényes Nap átalnézni rajta,
de nincs is mit lásson,csonttá fagyott minden
még a kutyát se hajtsd ki ilyen kemény télben.

Ritkán látni itt-ott egy-egy járókelőt
nem pletykálnak biza kint a kapu előtt
sietve végzi el ki ki maga dolgát,
hogy meg ne ölesse a hideggel magát.

Hosszú téli estén eljárnak fonóba
lányok ajkáról hallszik a víg nóta
el lopja a legény kezükből az orsót
minden orsó ára egy pár csattanós csók.

2009. november 10., kedd

Az ősz




















Sárga őszi lombot hajtogat a szellő
minden olyan kopár,minden olyan meddő,
mint az öreg ember,ki halálát várja,
elteltek az évek,már a végét járja.

Nem fütyöl a rigó a fenyőfa ágán,
nem dongnak a méhek  rétek virágán,
nem kering a gólya a nádasok felett,
ami kedves,szép volt minden a múlté lett.

Valami az ember szívét szomorúvá teszi
a nyár szépségeit már hiába keresi,
hiába keresi szebbet úgy sem talál
hulló levelek közt nem dalol a madár.

Helyében az őszi szél száraz kórót zörget,
s száraz levelekkel hinti be a földet
fújja az út porát,fújja messzi tájra,
kövér esőcseppek hullanak nyomába.


1984 november

November

Vége van az ősznek minden kihalt,kopár
mindenfelé száraz,sárga a láthatár,
csak az öreg fenyő dacol még az ősszel
nem árt neki a fagy ,ő szüntelenül zöldell.

Élőlényt a mezőn nagyon ritkán látni,
csak egy kóbór kutyát egérre vadászni,
melyet a gazdája elzavart a háztól,
vagy kíváncsiságból elszökött magától.

Kering egy nagy,vén sas fent a felhők alatt
szépen,csendben halad,akár a gondolat
nem zavarja semmi,van néki elég hely,
nyomába megjelen az első hópehely.

Október

Komor ,sötét felhőt kerget az őszi szél
ágáról aláhull a megsárgult levél,
mintha láthatatlan kezek szednék le az ágról,
pedig nem kell szedni,elválik magától.

Búcsúzik a legény,viszik katonának
vonat ablakából integet anyjának,
kofferját egy rúdon két barátja viszi,
szemeit egy kislány gyakran törölgeti.

Nyúlik az ökörnyál kint a szántőföldön,
vadludak búcsúját hallani az égen
varjak a toronyra ezresével szállnak,
mintha vége lenne most a nagyvilágnak.

2009. szeptember 24., csütörtök

Szeptember

Terhétől meghajlik a gyümölcsfa ága
nem ápolta tövét gazdája hiába
megfizeti százszor munkájának árát
szép piros almával töltheti kosarát.

Gazdasszony az üstben lekvárt főz a konyhán
hosszú fakanállal kavarja szaporán,
finom illatával tele van a konyha
lekvártól a gyermek ujját szopogatja.

Fecskék gyülekeznek búsan csiripolva
útra készülődnek a tengeren túlra
nincs nekik térképjük,sem kenyér az útra
mégis mástavasszal vissza jönnek újra.

2009. augusztus 20., csütörtök

Augusztus

Megreped a föld is a nagy forróságban
nem esett az eső,nem biz mostanában
fű is,mit a kasza le nem vágott tőből
le szárad az úgyis most a nagy melegtől.

De a cséplőgépnek nem árt a nagy meleg
reggeltől estélig szüntelenül berreg
nagy sötét gyomrába bedobják a kévét
szürke porfelleg száll belőle szerteszét.

Szalma kazaloknak se vége,se hossza
pajkos gyermeksereg játszadozik rajta
nagy nehezen másznak fel a tetejére
s nagy tömeg szalmával csúsznak le a földre.

1969

2009. augusztus 6., csütörtök

Augusztus

Megreped a föld is a nagy forróságban
nem esett az eső,nem biz mostanában
fű is,mit a kasza le nem vág tövestől
leszárad az úgy is a nagy

2009. július 2., csütörtök

Július

Tűző napsütésben megy a szorgos munka
ki ezzel,ki azzal van most elfoglalva
itt egy csoport asszony forgatja a rendet,
amott a másik meg merekjét tereget.

Dől a búzakalász szépen meg van érve
kötélszedő lányok rárakják kötélre
leteszi kaszáját a megizzadt gazda
s a kévéket szépen kalangyába rakja.

Öreg néni totyog átal az ösvényen
posztó tarisznyába ennivalót viszen
frissen sült lepény,most sütte a néni
ideje már,úgymond kéne ebédelni.

2009. június 9., kedd

Június

Sűrű rendre vágják a rétek virágát
kemény legény fogja a kasza kantáját,
piros kendős lányok villával vállukon
nevetgélve mennek sorjában az úton.

Széna illatával van telve a határ
kócos kisleányka korsóval szaladgál
keresi a forrást,honnan vigyen vizet,
édesapja szomjan majdhogy meg nem eped.

Szénás szekér halad ide-oda dőlve
pattog a karikás a gazda kezébe
két nagy tarka ökör van elébe fogva
hí te Gyuri,csá te,biztatja a gazda.

1969 június.

2009. május 6., szerda

Május

Elhinté a természet láthatatlan magvát
zöldül a láthatár,meddig a szem ellát,
gyümölcsfák a kertben virágtól pompáznak,
illatos virágán méhek lakomáznak.

Békára vadászik,s tojást toj a gólya,
madarak ajkáról szépen szól a nóta,
lombok közt a kakukk mondja mondókáját,
vadgalamb az ágon szeretgeti párját.

De a paraszt ember keveset ad rája,
alig virrad,s máris pendül a kapája,
parasztember sorsa nehéz volt ám mindig,
nehéz munkájával keresi kenyerit.

2009. április 9., csütörtök

Április

Április havában megindul az eke,
sárga szinü búza hull a szántóföldbe,
hosszú barázdába krumplit potyogtatnak
arany az értéke minden pillanatnak.

Csattog a kalapács egész falu szerte
kidőlt keritések állnak a helyükre,
új házat épitnek ,emelik a falát,
a másikat lebontják,már eleget szolgált.

Gazdasszony a kertben ágyásokat alkot,
száraz,kemény rögnek fordit kapafokot.
Szórja rá a magot ujjai begyével,
földisziti körben madár ijesztővel.

1969 április

2009. március 9., hétfő

Lányomnak Nőnapra

Tiszta szeretettel köszöntlek e napon,
vidámság és öröm ragyogjon arcodon.
Éltednek tavaszán kerüljön a bánat,
ez a kivánsága szerető apádnak.

Te most rózsaszál vagy,mely a kertben nyilik,
melyet ha nem óvnak könnyen ki is tépik.
Kapaszkodj hát bele a jó anyaföldbe,
bajban,nehézségben fohászkodj az égre.

Majd,ha távol esel a szülői háztól,
s nem lesz hozzád közel,aki téged pártol,
gondolj szeretettel a te szüleidre,
kik féltve óvtak minden lépésedbe.

Nem mindig rózsákat terem majd az élet,
zúzmarás tél nélkül nem virul kikelet
a nehézségeket is szivesen kell venni,
meg kell az életért keményen küzdeni.

Tanulj hát tűrni,a türelem erény,
rosszakról példát éltedben ne vegyél,
kövesd csak mindig az igazak útját
igy nyerhetsz Istentől mennyei koronát.

1977 március 8

2009. március 5., csütörtök

Március

Március elején enyhe szél fúj délről,
szemerkél az eső szürke fellegekből,
megdagad a folyó,nem fér a medrébe,
jégtáblákkal játszik szilaj jókedvébe.

Meglyukad sok helyen télapó bundája,
reszket már a keze s nem tesz foltot rája,
régi már a jószág,nem megy véle sokra,
letelt az ideje s széthull cafatokra.

Kibújik a hóvirág a cserje tövébe,
csalóka napsugár játszadozik véle,
mint egy szégyellős lány,lehajtja a fejét,
jelezvén nékünk a tavasz elejét.

1969 március

2009. február 26., csütörtök

Részeges János

János bácsi minden este
váltig csak a kocsmát leste,
sűrűn nézett a pohárba,
ez volt az ő rossz szokása.

Felesége Sári néni
nem a legjobb szemmel nézi,
hogy a garast mind elhordja,
s mindjárt kimerül a kassza.

Szóvá teszi a jóasszony,
hogy ő nem főz többet bizony,
hogy is főzzön,honnan telne?
egyen rosszgombát őkelme.

Mit szólsz ehhez öreg János?
bajba jutottál világos,
vagy a kocsma,vagy az étel
egyiktől most búcsúznod kell.

Vitatkozik önmagába,
tenyerébe van az álla,
nehéz lesz ,hát mit válasszon?
meg bolondit ez az asszony.

Hallod-e te öreg Sára,
engedj el a korcsomába,
hogy még egyet igyak rája,
ördögadta pálinkája!

Úgy is csinált János bácsi,
nem kellett őt rábiztatni,
ott termett a korcsomába,
nem volt nehéz dolog nála.

Aztán csak a hazamenés,
azzal volt baj egy-egy kevés,
most is azzal van probléma,
mikor onnan indul haza.

Nem akar a lába menni,
a feje meg siet neki,
nekiesik az ajtónak
s János bácsi összeroskad.

Odalépnek hárman-négyen,
szóllitgatják jó keményen,
de az öreg meg sem moccan,
kiadta a lelkét ottan.

'84 augusztus

2009. február 18., szerda

Istók bácsi nagy bánata

Nagy baj érte Istók bácsit
a könnye is hullni látszik,
nem találja sehol helyét,
ni lelhette őkegyelmét?

Morfondiroz erre-arra
a zsebeit kapargatja,
ördögöt és poklot emlit,
de a bajon az sem segit.

Mi baja van Istók tata?
kérdezi a kis unoka
megbántotta tán valaki,
vagy a nagymamát keresi?

Keresi a ..nemtudommi!
Istók tata ezt feleli,
elvesztettem a pipámat
s majd megepeszt a búbánat.

Úgy vigyáztam reá mindig,
gondoztam is ,ahogy illik
nem is esett baja soha,
most csak ellett valahova.

Éppen tegnap a kispadon,
ahogy ottan pipázgattam
elfogott az álom csúnyán,
s elaludtam,miért tagadnám.

Manó tudja ,mi lett aztán,
járt-e lélek közel hozzám?
De amikor megébredtem
nem volt a pipám mellettem.

Nem baj az már Istók tata
szol bele a kis unoka,
pipát kapunk nem is egyet
van a boltba,szebbnél szebbek.

Ördög vigye azt a pipát,
nem kell nékem ,bármi cifrák
nekem csak az enyém kéne
össze voltunk szokva véle.

Elmesélem,hallgass csak rám,
hogy került a pipa hozzám,
mindig,mikor előveszem
majdhogy kiesik a könnyem.

Sok éve már annak fiam
nem is tudom már pontosan,
van vagy ötven bizonyosan,
én még akkor legény voltam.

Legény voltam a javából,
ki nem fél az árnyékától,
én voltam a táncrendező,
táncolni meg a legelső.

Minden táncot úgy rátettem,
még az ég is mosolygott felettem,
a cigánynak csordult könnye,
hogy csak egyszer vége lenne.

Jön egyszer a biró uram,
s azt kiáltja Istók fiam,
táncold el a csűrdöngölőt
izibe a cigány előtt!

Rá is tettem,ahogy illik
a biró meg tapsolt végig,
s kiáltotta :rajta,rajta
csattogjon a csizmád sarka!

Biró uram jókedvébe
belenyúlt a jobbzsebébe
elő kotort egy szép pipát,
s nyújtja felém,az irgalmát.

Nesze Istók ez a pipa
neked adom votálisba,
nekem még van,ördög vigye
már keserű a szájam tőle.

Legyen emlék tőlem Istók,
s ráadásul itt van egy csók,
s arcon csókolt a vén biró
olyant csattant,mint egy golyó.

Hát hogy ne bántaná az embert,
hogy egy ilyen szerszám ellett,
tegnap megvolt,ma csak helye,
hogyne lennék felbőszülve.

Mi féle pipáról folyik itt a vita,
érkezik nagymama a piacról haza,
egy kosár zöldséget cipelve a karján,
már az ajtón kivűl a vitát meghallván.

Talán üresen maradt a szája,
elveszett ugye a hires csutorája?
nem fog bölcselkedni a hires pipával
nyakig vagyok immár a históriával.

Ha nem vigyázott rá,tehetek én róla?
úgy aludt a padon,mint egy szőrmebunda,
a pipa meg leesett,s elkapta a kutya,
hogy hova szaladt véle,azt az ördög tudja.

Mit? A pipámat elvitte a Muki?
rögvest a nyakát csavarom ki neki!
a bőréből meg dohányzacskót varrok
nem kell neki pipa,arról gondoskodok.

Menekülj hát Muki,ha kedves az életed,
szalad Istók tata,most véged van neked,
életed kioltja,úgy fel van bőszülve
számodra a pallos ki van köszörülve.

De nem menekül Muki,nem is gondol arra,
esze ágában sincs,hogy rosszra gondolna,
épp elébe szalad jó Istók tatának,
olyan képet csinál,mint kit pofon vágtak.

Elkezdi a farkával söpörni a földet,
mintha azt mondaná:nem leszek rossz többet
egyik első lábát parolára tartja,
nyelvével cipőjét össze-vissza nyalja.

Na,te bestia dög,mit csináljak véled?
kicsavarjam nyakad,kiszakitsam nyelved?
itt a dohányzacskóm ,ezt is neked adom,
vidd el ezt is Muki! Többé nem dohányzom.

1987 június

2009. február 17., kedd

A fürdőszoba

Vacsoránál ül a család,ha lehet igy nevezni,
mert csak a gazda van és jámbor felesége neki,
jó étvággyal költik szerény vacsorájuk,
nem sokat beszélnek az az ő szokásuk.

Végül az asszonyság töri meg a csendet,
kezdi szőni-fonni a hosszú beszédet,
rég már tervbe vette,hogy rábirja az urát
csináljanak ők is egy szép fürdőszobát.

Elkezdi mesélni az urának szépen,
mit látott a minap,piacra járt éppen:
behivott komasszony náluk egy-két szóra,
az asszonynak akad mondanivalója.

De nem mondani akart,hanem mutogatni,
hogy milyen fürdőszobája van neki,
szines mozaikkal leöntve a padló
s fent a fal oldalán gyönyörüszép kagyló.

Nem is jó beszélni,milyen a fürdőkád,
csempék diszitik körbe az oldalát,
fényes vizcsapokkal ellátva mindenhol,
nem láttam hasonlót életemben sehol.

Közben félszemével rásandit urára,
hogy beszéde milyen hatással van rája,
de az fel sem veszi a sok tereferét,
biztos másegyében jártatja az eszét.

Hogy a tehénnek lesz-e elég széna,
hányat malacozik tavaszra a koca,
milyen ára lesz az őszi pityókának,
s talál-e majd gyógyszert fájós derekának.

De a jámbor asszony folytatja beszédét,
nem hagyja oly könnyen ő a tereferét,
szövi-fonja tovább a szép fürdőszobát,
s dicsérgeti közben érte komasszonyát.

A férj csak kanalaz,fel sem veszi fejét,
mint ha nem hallaná,nem hat rá a beszéd,
pedig hallja bizony,jól hallott ő mindent,
de egyik fülén be,a másikon meg kiment.

Kezd már bosszankodni a jó asszony ezért,
sok mindent adna most egy jó feleletért,
de helyébe azt hallja a jó feleletnek,
legyen vége asszony immár a beszédnek!

Talán fürdőszobát akarsz kiharcolni,
azt hiszed a tehént el fogom én adni?
Hogy legyen neked fürdő,szép zománcos káddal,
hagyj már békét engem a fürdőszobáddal!

Hisz otthon nálunk az apám házába
heten mosakodtunk egy nagy cseréptálban,
mégis mindenikünk ember lett a talpán,
ne jártasd az eszed te a fürdőszobán!

Ezt a választ kapta a jó háziasszony,
e szavakat hallván szomorú lett nagyon,
két nagy kövér könnycsepp ült a szeme sarkán
haragos férjének ily szavakat mondván:

Nem magamnak akarom én a fürdőszobát,
hanem,hogy fürössze kend a rossz derekát,
tudom,hogy a hűlés el-el fogja őszre,
s legyen a derekát ahol megfürössze!

Komasszony beszélte,mikor náluk jártam,
hogy komám is szenvedett sokat reumában,
minden őszön s télen elfogta a hűlés,
nem segitett rajta semmi gyógykezelés.

Aztán csak a fürdő állitotta lábra
nem lett volna ember ő sem mostanában,
de most,hogy a hűlés nem kinozza többé,
nem győzi dicsérni komasszonyt eléggé.

Na,most mit szól hozzá?Ugye nem butaság?
hogy az ember beleteszi azt a pár garasát,
egyszer kell csinálni,s egy életre való,
amit megcsinálhatsz halasztani nem jó.

A jámbor gazduram e szavakat hallván,
eltüntek a ráncok haragos homlokán,
arra gondolt ő is kár volt megsirassam
mert ez derék asszony,tényleg igaza van...,

'84 oktober

2009. február 16., hétfő

Vaskereszt

Öregedő férfi áll
egy vaskereszt előtt,
vajon mit keres itt,
mi szél hozta ide őt?
Kalapját kezébe tartva
arcát a földre szegezi,
csendesen mormol valamit,
valami bánata van neki.
Igen.Évforduló van ma,
az idő gyorsan szalad,
ma egy évétől van
párja e hant alatt.
Pár szál virágot hozott,
de annál több az emlék,
mely két évtized alatt
oly hamar eltelék.
Csak az emlék marad
a valóság tovaszáll,
oly hamar elválaszt
a kegyetlen halál.
Virágját leteszi
a vaskereszt tövébe,
s rövid imádságot
rebeg ajka érte.
Aztán megfordul lassan
kalapját fejére teszi,
s mondják magában ajkai
Uram,adj nyugodalmat neki.

1980

2009. február 15., vasárnap

Időjárás jelentés

Jelenti a szolgálatos meteorólogus,
holnapra az idő túlnyomóan borús,
hordjanak magukkal esőernyőt,
vegyen újat,akié elnyütt.

Mégis,ha az idő melegre fog válni,
lehet az esernyőt nap ellen használni,
szeszélyes az idő ,nem kell benne bizni,
hogy hányfelé változik nem lehet azt tudni.

Holnapután ködképződés,
meleg is lesz egy-egy kevés
de ha látják,hogy beborul s görget,
biztos lesz az eső,bárki reménykedhet.

Északira fordul a nyugati szél,
kigyúl az ég alja,amikor a Nap kél,
északi szél nyugat felől
menekülj az eső elől,
ha hideg lesz tegyél tüzet
legyen annyi józan eszed.

Levél barátomnak

Szeretett barátom hozzád szól e pár sor,
hétköznapjaimban rád gondolok sokszor,
rádgondolok sokszor őszinte barátom,
érted a tollamat én tintába mártom.

Tintába mártom a tollamat érted,
mert őszinte barátság,amit én érzek
több vagy,mind barát s leszel is remélem,
tudom,hogy falatod megosztanád vélem.

Tudom,hogy neked is nehéz volt az élet,
s ha neked nehéz volt az enyémet nem kétled,
igy hozzuk a panaszt közös nevezőre,
s egyikünk sem lesz igy érte kinevetve.

Nem tudjuk mit hoz számunkra a holnap,
ami eltelt azt tudjuk a félszázad alatt
mögöttünk a hatvan s még egy kevés rája
nem vagyunk már ifjak istenigazába.

Deresedik hajunk,s meghajlik a hátunk,
nem néz már menyecske félszemmel utánunk,
na de igy is jól van ,fontos az egészség
eltelt már az idő,nem fér hozzá kétség.

Csak tudjunk még dolgozni becsületes módon,
hogy legyen mindig kenyér az asztalon
A hosszú téli estén a pattogó tüz mellett
mi más egyébb kell egy örgembernek.

Munka és becsület,az volt mindig célunk,
másét el ne vegyük,s a miénkre vigyázzunk,
s ha az embereket nem illeted haraggal
átmehetsz a világon félretett kalappal.

Az életünk ugy is,mint a felhő tovaszáll
szertefoszlik aztán,ha rásüt a napsugár
szeressük hát egymást barátként,igazán,
hogy ne maradjon homály majdan nevünk után.

Nagyanyám vackorfája

Volt egy öreg vackorfa a nagyanyám udvarán
még óriásországban sem volt annál nagyobb talán,
öles vastag törzsén számtalan repedés,
számban kifejezni millió is kevés.

Ki tudja hány telet s meleg nyarat látott,
hányszor tépte a vihar róla le az ágat,
hányszor kopogtatták harkályok a kérgét,
s mennyi madár rakta ágára a fészkét?

Emlékszem rája,mint mezitlábas gyerek
sokszor kitapostuk alatta a gyepet,
játszottunk bújosdit,s adj király katonát
ököllel döngettük egymásnak a hátát.

Felmászni a fára nem volt könnyü dolog,
neki kellett tenni egy hosszú dorongot,
aztán a dorongon kapaszkodtunk sorba,
s egymást a lábunkkal billentettük orba.

Nagy volt ám az öröm,ha feljutottunk végre,
mindenik kiabált,s fütyült örömébe,
de a nagy örömnek hamar vége szakadt,
nagyanyám megjelent a vackorfa alatt.

Szörnyen fenyegetett,hogy igy meg úgy jártok,
de a száját soha nem hagyta el átok
hagyjátok csak el,mert le kell onnat jönni
s mindenikünk hátát biz ő megdöngeti.

Dehogy döngette meg ,hogy döngette volna
alig várta szegény hogy lejöjjünk sorba
nehogy valamelyik lepottyanjon fejre
kitörje a nyakát,s orrát földbe verje.

Nagy volt az öröme,ha lent voltunk végre,
egy-egy vackort nyomott a kopasz fejünkre,
de nem olyan vackort,mi a nagy fán terem,
hanem kifejezte nincs már veszedelem.

Aztán szeptemberben,ha megért a vackor,
senki nem gondolja,hogy mi volt ott akkor,
potyogott a vackor,mint a zápor nyáron,
nálunknál boldogabb nem volt a világon.

Csábitott a gyümölcs,mint Évát az alma,
nagyanyám szegény nem ment velünk sokra,
zabáltuk a vackort,mint az éhes farkas,
annyit ért a beszéd,mint egy lyukas garas.

Az édes gyümölcstől a szájunk széle ragadt,
de éhesen senki közüllünk nem maradt:
Most is szeretettel emlékezek rája
ez volt a nagyanyám öreg vackorfája.

'84 május

2009. február 14., szombat

Agglegény

Agg-e ,avagy legény ,vagy tán mind a kettő,
okos-e,vagy buta tudja a teremtő.
Ha legénynek mondjuk nem fér kétség hozza,
de hogy szép időt élt akárki láthassa.

A bort nem szerette ,nem is ivott soha,
asszony közelébe nem vitte a sora,
nyolcvan telet élt meg ilyen legény módra,
nyolcvan óesztendőt kongattak azóta.

Hej az idő,mig igy meg nem viselte,
csúfolta az asszonyt,ilyen tette-vette,
mozgott a bajusza kevély haragjába:
eltakarodj innen Bulesz Ilonája!

Úgy szokta mondani ,s egyet jót kacagott,
feleség helyett tartok két malacot,
minek nekem asszony,hogy legyen rá gondom,
nem költök én rája,nem én ha azt mondom.

Eltelt az az idő,s ő is megváltozott,
százszor elátkozta azt a rongy malacot,
úgy áll most magában mint a pusztai fa,
megbánta a tettét,akár Szent Magdolna.

Csakhogy eső után késő a köpönyeg
megette már javát száraz kenyerének,
fogai kihulltak,nincsen csak csuszája,
hiába is gondol immár házasságra.

Névnap

Nem olyan névnap ez,hol az asztal tele
s vidám fiatalok ülik azt körbe,
pezsgős üvegektől meghajlik az asztal,
s minden egyes vendég ételt s bort magasztal.

Nem,ez a névnap nem is hasonló ahhoz,
ez,amit a sziv s a lélek önmagába hordoz
más névnap,annál szebb,meghatóbb,
szeretetnek hivják az ilyen névnapot.

Öreg nénit látunk egy csokor virággal,
alig lépegetik mankós pálcájával,
fiát köszönteni,névnapolni menne,
ha e pár lépésre ereje még lenne.

Meg-meg áll megpihen egy-egy másodpercet,
s reszketve fogja meg az ajtókilincset,
újjai megfáztak a mankós pálcáján,
hiszen már hideg van mindenszentek napján.

Virágját nagy gonddal ölébe helyezi,
hisz a virágokból sok gondja volt neki,
óvta,takargatta,hogy a dér meg ne csipje,
hogy piacról vegyen nincs rá neki pénze.

Azon gondolkozik,hogy mit mondjon neki,
régebben tudott ő szépen köszönteni,
szép köszöntő versek,rozsák voltak benne,
de most a világért nem jut az eszébe.

Eszéből a verset kimosta az idő,
de az anyai sziv most is oly epedő,
most is ugy szereti gyermekét,mint régen,
pedig a fia is túl van az ötvenen.

Örömtől sugárzik öreg ráncos arca,
fiának a csokrot,mikor odanyújtja,
örömkönnyek hullnak szeméből a földre,
ez az anyai sziv névnapköszöntője.

'84 november