Vacsoránál ül a család,ha lehet igy nevezni,
mert csak a gazda van és jámbor felesége neki,
jó étvággyal költik szerény vacsorájuk,
nem sokat beszélnek az az ő szokásuk.
Végül az asszonyság töri meg a csendet,
kezdi szőni-fonni a hosszú beszédet,
rég már tervbe vette,hogy rábirja az urát
csináljanak ők is egy szép fürdőszobát.
Elkezdi mesélni az urának szépen,
mit látott a minap,piacra járt éppen:
behivott komasszony náluk egy-két szóra,
az asszonynak akad mondanivalója.
De nem mondani akart,hanem mutogatni,
hogy milyen fürdőszobája van neki,
szines mozaikkal leöntve a padló
s fent a fal oldalán gyönyörüszép kagyló.
Nem is jó beszélni,milyen a fürdőkád,
csempék diszitik körbe az oldalát,
fényes vizcsapokkal ellátva mindenhol,
nem láttam hasonlót életemben sehol.
Közben félszemével rásandit urára,
hogy beszéde milyen hatással van rája,
de az fel sem veszi a sok tereferét,
biztos másegyében jártatja az eszét.
Hogy a tehénnek lesz-e elég széna,
hányat malacozik tavaszra a koca,
milyen ára lesz az őszi pityókának,
s talál-e majd gyógyszert fájós derekának.
De a jámbor asszony folytatja beszédét,
nem hagyja oly könnyen ő a tereferét,
szövi-fonja tovább a szép fürdőszobát,
s dicsérgeti közben érte komasszonyát.
A férj csak kanalaz,fel sem veszi fejét,
mint ha nem hallaná,nem hat rá a beszéd,
pedig hallja bizony,jól hallott ő mindent,
de egyik fülén be,a másikon meg kiment.
Kezd már bosszankodni a jó asszony ezért,
sok mindent adna most egy jó feleletért,
de helyébe azt hallja a jó feleletnek,
legyen vége asszony immár a beszédnek!
Talán fürdőszobát akarsz kiharcolni,
azt hiszed a tehént el fogom én adni?
Hogy legyen neked fürdő,szép zománcos káddal,
hagyj már békét engem a fürdőszobáddal!
Hisz otthon nálunk az apám házába
heten mosakodtunk egy nagy cseréptálban,
mégis mindenikünk ember lett a talpán,
ne jártasd az eszed te a fürdőszobán!
Ezt a választ kapta a jó háziasszony,
e szavakat hallván szomorú lett nagyon,
két nagy kövér könnycsepp ült a szeme sarkán
haragos férjének ily szavakat mondván:
Nem magamnak akarom én a fürdőszobát,
hanem,hogy fürössze kend a rossz derekát,
tudom,hogy a hűlés el-el fogja őszre,
s legyen a derekát ahol megfürössze!
Komasszony beszélte,mikor náluk jártam,
hogy komám is szenvedett sokat reumában,
minden őszön s télen elfogta a hűlés,
nem segitett rajta semmi gyógykezelés.
Aztán csak a fürdő állitotta lábra
nem lett volna ember ő sem mostanában,
de most,hogy a hűlés nem kinozza többé,
nem győzi dicsérni komasszonyt eléggé.
Na,most mit szól hozzá?Ugye nem butaság?
hogy az ember beleteszi azt a pár garasát,
egyszer kell csinálni,s egy életre való,
amit megcsinálhatsz halasztani nem jó.
A jámbor gazduram e szavakat hallván,
eltüntek a ráncok haragos homlokán,
arra gondolt ő is kár volt megsirassam
mert ez derék asszony,tényleg igaza van...,
'84 oktober
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése