nyirkos barlangjából előjön a medve,
soh se lesz már tavasz gondolja magába
visszacammog,s fekszik másik oldalára.
Körtefán a verebek didergnek,fáznak,
lakodalmas háznál vígan muzsikálnak
gyermekek a szánkót kihúzzák a hegyre,
s lecsúsznak a hóval összekeveredve.
Ki ki süt a nap is,de nincs még melege
jégcsapokat olvaszt házak ereszére,
olyan a fénye,mint ki szitán néz átol
soh se búsuljatok helyrejön magától.
írta Bíró Károly
1968 február 8
Nagyon aranyos. 1968, akkor még bizony "összekeveredtem" a hóval!
VálaszTörlésSzia Monik nagyon aranyos ez a vers, bizony akkor már én is élveztem a havat.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés