Istók bácsi nagy bánata

Nagy baj érte Istók bácsit
a könnye is hullni látszik,
nem találja sehol helyét,
ni lelhette őkegyelmét?

Morfondiroz erre-arra
a zsebeit kapargatja,
ördögöt és poklot emlit,
de a bajon az sem segit.

Mi baja van Istók tata?
kérdezi a kis unoka
megbántotta tán valaki,
vagy a nagymamát keresi?

Keresi a ..nemtudommi!
Istók tata ezt feleli,
elvesztettem a pipámat
s majd megepeszt a búbánat.

Úgy vigyáztam reá mindig,
gondoztam is ,ahogy illik
nem is esett baja soha,
most csak ellett valahova.

Éppen tegnap a kispadon,
ahogy ottan pipázgattam
elfogott az álom csúnyán,
s elaludtam,miért tagadnám.

Manó tudja ,mi lett aztán,
járt-e lélek közel hozzám?
De amikor megébredtem
nem volt a pipám mellettem.

Nem baj az már Istók tata
szol bele a kis unoka,
pipát kapunk nem is egyet
van a boltba,szebbnél szebbek.

Ördög vigye azt a pipát,
nem kell nékem ,bármi cifrák
nekem csak az enyém kéne
össze voltunk szokva véle.

Elmesélem,hallgass csak rám,
hogy került a pipa hozzám,
mindig,mikor előveszem
majdhogy kiesik a könnyem.

Sok éve már annak fiam
nem is tudom már pontosan,
van vagy ötven bizonyosan,
én még akkor legény voltam.

Legény voltam a javából,
ki nem fél az árnyékától,
én voltam a táncrendező,
táncolni meg a legelső.

Minden táncot úgy rátettem,
még az ég is mosolygott felettem,
a cigánynak csordult könnye,
hogy csak egyszer vége lenne.

Jön egyszer a biró uram,
s azt kiáltja Istók fiam,
táncold el a csűrdöngölőt
izibe a cigány előtt!

Rá is tettem,ahogy illik
a biró meg tapsolt végig,
s kiáltotta :rajta,rajta
csattogjon a csizmád sarka!

Biró uram jókedvébe
belenyúlt a jobbzsebébe
elő kotort egy szép pipát,
s nyújtja felém,az irgalmát.

Nesze Istók ez a pipa
neked adom votálisba,
nekem még van,ördög vigye
már keserű a szájam tőle.

Legyen emlék tőlem Istók,
s ráadásul itt van egy csók,
s arcon csókolt a vén biró
olyant csattant,mint egy golyó.

Hát hogy ne bántaná az embert,
hogy egy ilyen szerszám ellett,
tegnap megvolt,ma csak helye,
hogyne lennék felbőszülve.

Mi féle pipáról folyik itt a vita,
érkezik nagymama a piacról haza,
egy kosár zöldséget cipelve a karján,
már az ajtón kivűl a vitát meghallván.

Talán üresen maradt a szája,
elveszett ugye a hires csutorája?
nem fog bölcselkedni a hires pipával
nyakig vagyok immár a históriával.

Ha nem vigyázott rá,tehetek én róla?
úgy aludt a padon,mint egy szőrmebunda,
a pipa meg leesett,s elkapta a kutya,
hogy hova szaladt véle,azt az ördög tudja.

Mit? A pipámat elvitte a Muki?
rögvest a nyakát csavarom ki neki!
a bőréből meg dohányzacskót varrok
nem kell neki pipa,arról gondoskodok.

Menekülj hát Muki,ha kedves az életed,
szalad Istók tata,most véged van neked,
életed kioltja,úgy fel van bőszülve
számodra a pallos ki van köszörülve.

De nem menekül Muki,nem is gondol arra,
esze ágában sincs,hogy rosszra gondolna,
épp elébe szalad jó Istók tatának,
olyan képet csinál,mint kit pofon vágtak.

Elkezdi a farkával söpörni a földet,
mintha azt mondaná:nem leszek rossz többet
egyik első lábát parolára tartja,
nyelvével cipőjét össze-vissza nyalja.

Na,te bestia dög,mit csináljak véled?
kicsavarjam nyakad,kiszakitsam nyelved?
itt a dohányzacskóm ,ezt is neked adom,
vidd el ezt is Muki! Többé nem dohányzom.

1987 június