Névnap

Nem olyan névnap ez,hol az asztal tele
s vidám fiatalok ülik azt körbe,
pezsgős üvegektől meghajlik az asztal,
s minden egyes vendég ételt s bort magasztal.

Nem,ez a névnap nem is hasonló ahhoz,
ez,amit a sziv s a lélek önmagába hordoz
más névnap,annál szebb,meghatóbb,
szeretetnek hivják az ilyen névnapot.

Öreg nénit látunk egy csokor virággal,
alig lépegetik mankós pálcájával,
fiát köszönteni,névnapolni menne,
ha e pár lépésre ereje még lenne.

Meg-meg áll megpihen egy-egy másodpercet,
s reszketve fogja meg az ajtókilincset,
újjai megfáztak a mankós pálcáján,
hiszen már hideg van mindenszentek napján.

Virágját nagy gonddal ölébe helyezi,
hisz a virágokból sok gondja volt neki,
óvta,takargatta,hogy a dér meg ne csipje,
hogy piacról vegyen nincs rá neki pénze.

Azon gondolkozik,hogy mit mondjon neki,
régebben tudott ő szépen köszönteni,
szép köszöntő versek,rozsák voltak benne,
de most a világért nem jut az eszébe.

Eszéből a verset kimosta az idő,
de az anyai sziv most is oly epedő,
most is ugy szereti gyermekét,mint régen,
pedig a fia is túl van az ötvenen.

Örömtől sugárzik öreg ráncos arca,
fiának a csokrot,mikor odanyújtja,
örömkönnyek hullnak szeméből a földre,
ez az anyai sziv névnapköszöntője.

'84 november