2009. február 15., vasárnap

Levél barátomnak

Szeretett barátom hozzád szól e pár sor,
hétköznapjaimban rád gondolok sokszor,
rádgondolok sokszor őszinte barátom,
érted a tollamat én tintába mártom.

Tintába mártom a tollamat érted,
mert őszinte barátság,amit én érzek
több vagy,mind barát s leszel is remélem,
tudom,hogy falatod megosztanád vélem.

Tudom,hogy neked is nehéz volt az élet,
s ha neked nehéz volt az enyémet nem kétled,
igy hozzuk a panaszt közös nevezőre,
s egyikünk sem lesz igy érte kinevetve.

Nem tudjuk mit hoz számunkra a holnap,
ami eltelt azt tudjuk a félszázad alatt
mögöttünk a hatvan s még egy kevés rája
nem vagyunk már ifjak istenigazába.

Deresedik hajunk,s meghajlik a hátunk,
nem néz már menyecske félszemmel utánunk,
na de igy is jól van ,fontos az egészség
eltelt már az idő,nem fér hozzá kétség.

Csak tudjunk még dolgozni becsületes módon,
hogy legyen mindig kenyér az asztalon
A hosszú téli estén a pattogó tüz mellett
mi más egyébb kell egy örgembernek.

Munka és becsület,az volt mindig célunk,
másét el ne vegyük,s a miénkre vigyázzunk,
s ha az embereket nem illeted haraggal
átmehetsz a világon félretett kalappal.

Az életünk ugy is,mint a felhő tovaszáll
szertefoszlik aztán,ha rásüt a napsugár
szeressük hát egymást barátként,igazán,
hogy ne maradjon homály majdan nevünk után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése